2011. szeptember 20-án megszületett Ézsiás Zsófiék kisfia Tamás!

Gratulálunk nektek! Sok boldogságot, jó egészséget kívánunk!

Június első szombatján még a szokásosnál is korábban kelt a csapatunk. Hosszú út állt előttünk, hiszen az Uszkár Barátok Klubja a Balaton közelében fekvő Szentbékkállára hívott minket kirándulni.
Egészségügyi séta a kutyáknak, reggeli beszerzése nekünk, s már indultunk is úti célunk felé. Kicsit elszúrtuk a lépést induláskor, ugyanis nem néztük meg pontosan merre is kell menni, bíztunk benne, hogy a táblák majd segítenek- nagyjából tudtuk merre kell lennie a településnek. Hát nem jött be, így a Balaton rossz oldalán kötöttünk ki, de legalább kompoztunk egyet- s némi telefonos segítség után jó irányba tettük magunkat :-D Kevés bolyongást követően sikeresen és másodikként érkeztünk meg a találkozó helyszínére. Laci és Ricsi voltak a leggyorsabbak, majd utánunk sorban befutott mindenki. Éváéktól kaptunk egy hosszú leírást a túra útvonalának jellegzetességeiről, tudnivalóiról- bevallom nem jutottam sokáig az olvasásban, mert szemmel kellett tartanom a kutyáimat akik teljesen fel voltak pörögve az érkező barátok láttán és terelgetni kellett őket az autók elől. Mikor az utolsó uszkárbarát is megérkezett újra kocsiba ültünk, és átautóztunk a túra kezdőpontjához. 
Szántóföldek mellett vezetett az út első szakasza, egy helyen a még zöld búzakalászok között az uszik nagyot buliztak, csak a fel-felbukkanó fejeket lehetett látni ahogy pattognak, nem sokkal később a vagányabb négylábúak csatakosan és kissé szagosan másztak elő az út másik oldalán elhelyezkedő mocsaras árokból :-D Sajnos az időjárás kissé ellenünk volt, a beígért záporok elmaradtak, 40 fokban a tűző napon gyalogoltunk. Még el sem értük a túraútvonal tényleges kezdetét, mikor a vizünk már fogyóban volt, a kutyák és mi is kezdtünk hőgutát kapni. Árnyékba menekülős pihenők után végül arra jutottunk, ebben az időben és az előttünk álló út hosszúsága ismeretében visszamegyünk inkább az autókhoz, és úgy megyünk át a túra céljához, a Kőtengerhez. 
"A Káli-medence kőhátai közül talán a legszebben, legnagyobb épségben megmaradt képződmény a Szentbékkállai Kőtenger. Ezek a kövek a az egykori Pannon-tenger homokturzásainak megkeményedett példányai, melyet a későbbi időszakok szele (főként a pliocén korban) látványos, helyenként bizarr formájúra alakított." (www.ingoko.hu) A kövek közül a legérdekesebb az a csoport, aminek hatalmas, felső kőtáblájának szélére állva az enyhén megbillen- ez az Ingókő. A fiúk közül páran megpróbálták megbillenteni, nem tudom végül sikerrel járt e valaki, minden esetre jól szórakoztak a sziklamászással is. 
A kövek nagyon jó fotótémákat adtak de némi némi aggodalmat is okoztak, nehogy nyaktörő mutatványokra késztessék az uszikat. Szerencsére mindenki ép bőrrel megúszta a játszóteret és folytattuk a túrát a Kőtenger környékén. Láttunk lovakat, több uszi hangosan adta tudtukra, nem szimpatizál az ekkora kutyákkal, de azért azzal nem volt gondjuk, hogy kiszolgálják magukat a pacik itatójából. Végül egy olyan szakaszhoz érkeztünk, ahol autóúton kellett volna továbbmenni, így inkább visszafordultunk. 
Fáradtan és kitikkadva érkeztünk meg az étterembe, ahol pillanatok alatt eltüntettük a finom uzsonnát, sor került a túrával kapcsolatos kvízjátékra, jót beszélgettünk, a kutyák pedig kipihenték a túrát. Mielőtt a gazdik is ülve elaludtak volna asztalt bontottunk és elindultunk hazafelé. 
Összességében egy nagyon jó kis napot zártunk, jól érezte magát minden két és négylábú résztvevő. 
Köszönet az UBK csapatának, hogy lehetővé teszik ezeket az alkalmakat és remélem még sok hasonló program vár ránk és egyre többen csatlakoznak majd!

Dorka, Rubi és Hana